Téli napfény

Ezek a fotok Karacsony utan es Szilveszter elott keszultek, utban hazafele a Balatonrol. (majd errol is kesobb, kicsit ugralva idoben es terben)......Most is -mint mindig - imadtam minden hideg, kodos, szurke teli napot, - a taj letompult szineit, csendjeit - nem adja konnyen magat, de ott a szepseg ezekben a kekes-szurkekben is......Talan meg tobb, de mindenkepp maskent, mint a harsogo nyarban.....

Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok, rá, úgy emel, hív
a sugaraival;
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.



Mint gondolat nélkül a vágy,
forrón és testtelen
ömlik körül, úgy visz, cirógat,
és olyan esztelen:
rózsaszinben lobog a hús
belső feketesége
s hálám, mint tüköritta fény,
csap vissza az égbe.



Óh, minden hogy aranylik, árad
s mily csókba gyúl!
Hogy robban! robbant! Óh, milyen jó!
S mennyire új!…
Dehogy új!… Csak jó! Csak jó! A legjobb!
az örök, a régi!…
Százezer éve napimádó,
aki érzi!

(Szabo Lorinc)



Hallgassatok egy kis zenet is melle!:)