Simone de Beauvoir met Nelson Algren in Chicago in February 1947, when a mutual friend arranged for him to serve as her tour guide for two days. The attraction was immediate, and within two months they were in love. Because Algren was so alien to de Beauvoir's world, she spent time describing events and people to him she might otherwise have taken for granted. The result is that de Beauvoir's 300 surviving letters to Algren are unusually rich in detail--love letters with a conscious undercurrent of French social history. Translated and annotated by Kate Leblanc, they offer fascinating insights into postwar Parisian life and characters, delivered with the charm of the nonnative writer.
Amikor Simone de Beauvoir 1947-ben Chicagóban megismerkedett a Pulitzer-díjas Nelson Algrennel, az szerelem volt az első látásra. Egy húsz évre és négy kontinensre kiterjedő szenvedélyes viszony alakult ki abban az időben, amikor huszonnégy óráig tartott átrepülni az óceánt és a tengerentúli telefonhívás luxusnak számított. Az óceánon átívelő szerelem összegyűjti de Beauvoir Algrennek angolul írott több mint háromszáz levelét. A de Beauvoir levelezésében egyedülálló levelezés olyasvalakinek szólt, aki egyáltalán nem tartozott a világába. De Beauvoir rákényszerült, hogy mindent elmagyarázzon Algrennek, ami a környezetében magától értetődő volt, párizsi életétől az ottani politikai helyzetig. Az eredmény egyszerre személyes memoár és a Szajna bal partjának szellemi élete a háború utáni Párizsban, ahol Albert Camus-höz, Truman Capote-hoz, Colette-hez, Alberto Giacomettihez, Margaret Meadhez és Richard Wrighthoz hasonló kiválóságok fordultak meg.
Szamomra a legmegejtobb, emberibb, ahogy a kozepkoru, szigoru feminista irono Algren "szerelmes beka"-java valtozik.
No comments:
Post a Comment